Szeretek itt lakni, de valahogy utálok is. Furcsa egy hely. Telis-teli rejtéllyel, melyek megoldásra várnak. Ebben a házban kezdtem a kutatást, de mint semmi másnak, ennek sem volt túl nagy jövője. Felosontam a padlásra, hátha találok valami érdekeset, aminek kapcsán megfejthetem, miért is olyan ez a város, amilyen, de balul sült el. Találtam egy könyvet, aminek az oldalára cím gyanánt ez volt bevésve: Curmodbuck története. Lassan, óvatosan nyúltam a könyv felé, és halkan kiemeltem a helyéről, majd leültem a szőnyegre, és mikor fel akartam nyitni a borítóját, megcsapott az áram. Rosszabb volt, mint amikor a TV-t javítottam, és ott rázott meg. Azt hittem, ott végem van, de túléltem, és egy életre megfogadtam, hogy többet soha nem megyek annak a könyvnek a közelébe. De valahogy meg kell tudnia ennek a városnak, miért ilyen furcsa ez a hely! Elhatároztam magamban, hogy én márpedig kiderítem.

Gondolom, most arra gondolsz, hogy hogy lehet ennyi eszem, azok után, hogy az a könyv megrázott. Nos, buta ötlet, ez az én fejemben is megfordult, de inkább kiderítem. Akkor talán nem lenne ez a város - vele együtt a lakói - különleges, veszélyes és barátságtalan az idegenek számára. Curmodbuck-ben az emberek szeretik egymást - ha nem tartanánk össze, ki tudja, mik történnének. De ez nem lényeges, csak az, hogy megfejtsem azt a titkot.

Nora: *na, akkor most felmegyünk újra a padlásra, és megnézzük, mit is találunk! de ezúttal jó messzire el kell kerülnöm azt a könyvet...*

PUFFF
Leona: Nora! Mit csinálsz? Már megint azt az ákozott könyvet keresed?
Nora: Ajj, anyu! Csak hadd nézzem meg! Nem fog megint megrázni az áram!
Leona: Akkor sem mehetsz fel a padlásra! Itt maradsz lent!
Nora: Lécci! Vigyázok magamra! És talán arra is rájövök, hogy miért mászkálnak boszorkányok minden egyes utcában!
Leona: Boszorkányok? Nora, te a mesékben élsz?
Nora: Nem, dehogy, de úgy szeretnék egy kicsit kutakodni odafent!
Leona: Hahh, akkor menj! De 5 perc múlva várlak ebédelni!
Nora: Jövök is! A spagettit ki nem hagynám!
Leona: Ne rohanj, megint elesel a lépcsőn!

Nora: Hmm, van itt valami furcsa... mint ha valami más lenne, de nem értem mi az...

Nora: Fuhh, de poros itt minden! Áhh! És sötét is van! =[ Wáá, van lámpa, de jó! És működik is!

Nora: Na nézzünk csak szét egy kicsit...! Juj, ott van a könyvespolc :S

Nora: Megnézzem közelebbről azt a könyvet, vagy hagyjam a csudába? Nem tudok dönteni! Lehet, hogy abba van elrejtve egész Curmodbuck története, és én egy nyamvadt kis rázástól így félek? Kinyitom!

Nora: Na, hadd lássam, mi is van ebben a városban elrejtve!? 3... 2... 1... ááá, nem merem kinyitni! :S De muszáj! :S
Leona: Noraa! Ebééd!
Nora: *óó, francba, pedig úgy elkeresgéltem volna még :S* Jövök! *nem akarok lemenni!*

Nora: Jövök! Jövööööök!
Leona: Na azért ám! Mindjárt felforr a leves ebben a melegben!
Nora: Leves? Nem spagetti lesz?
Leona: Azt csak te akartad, Nora!
Nora: *óó, fenébe! pedig az finomabb, mint anya sárga moszatja, amit levesnek tart :S*

Leona: Na és találtál valami érdekeset?
Nora: 5 perc alatt? Semmit.
Leona: Azért egy kicsit hanyagolhatnád már ezt a boszorkány témát!
Nora: Esküszöm láttam! Csapjon belém a villám, ha nem így van!
Leona: Nora, én elhiszem neked, de nem gondolod, hogy ehhez már öreg vagy? xP
Nora: Neeeeeem! Dehogy! Nem vagyok én vén szatyor!
Leona: Nem is mondtam. De ez az egész Curmodbuck rejtély akkor kezdődött, mikor megláttál egy macskát, ami csillámlott, és kis fénygömböcskék vették körül.
Nora: Igen, akkor, ez tény, de akkor mi volt az a zöld bőrű, köpenyes alak a sarkon?
Leona: Biztos valami hajléktalan.
Nora: Zöld bőrrel? >__<
Leona: Csak képzelődtél. Na, egyél, mert a végén még elpárolog az ebéd >_<

Nora: Köszi anyu, fincsi volt! *bleee, dehogyis! ez valami űrmoszat?* Na visszamegyek a padlásra megnézni a cuccokat!
Leona: Azt a könyvet meg se merd közlíteni!
Nora: Dehogy! Nekem annál több eszem van! *most más érdekel... hallottam ott fent valamit...*
Leona: Legyen is...!

Nora: *juhúúúú! végre egyedül, nyugiban és van időm is!*

Whooooooosh
Nora: Hah? Mi volt ez? Van ott valaki?
Woooooooosh
Nora: Áhh, felesleges, odamegyek és megnézem!

Nora: De mi a...? Ezt az ajtót eddig nem is vettem észre! Na, jobb lesz bemenni és körülnézni ott is =D

Nora: Wáoh! Egy padlásszoba? De mi az ott középen? Egy üst? :O

Nora: Na nézzük csak meg közelebbről! Hm... van belevésve valami... Mi ez? Nem bírom elolvasni... ,,Curmodbuck, 1976. október 13. Fasor út 14. Vasműhely"
Nora: Vasműhely? De hisz' én ismerem azt a helyet! El kellene látogatnom oda, hátha el tudnak mondani valamit erről az üst izéről vagy másvalami lényegeset!
CHZZZZZZ

Nora: Wááá, ki van ott? Szólalj meg!
Ismeretlen: Csak én!
Nora: Bővebben? -.-"
Ismeretlen: Agatha!
Nora: Nem jönnél elő? >_<
Agatha: Szívesen!

Nora: Áááááá! Te-te-te-te-te... Huh... Te...

Nora: Mmmm... boszorkányok...
Agatha: Errefelé még senki sem látott boszorkányt?
---------------------------------------------------------------------------
Tudom hogy nem zöld a boszi bőre, de egyedi bőrszínre nem tette rá a zöldet, és színezgetni meg nem volt kedvem :S Mindegy, boszorkány, és kész! A Winx-ben se volt zöld a boszi, szal... xD